2011. március 16., szerda

Sajnáljuk, de...

Sajnáljuk, de szünetelünk...  Nincs időnk írni.... Sajnáljuk, majd még jelentkezünk!!!!!
Még egyszer bocsánat a szünet miatt minden olvasónktól!!!!
Köszönjük a komikat!!!
Majd jelentkezünk!!!!

Pusssz
Dorcy&Becky

2011. március 10., csütörtök

5.fejezet : )

Sziasztok itt az újabb feji!!! Nem is húzom tovább a szót, jó olvasást!!! Pussz Dorcy&Becky 

Emilya szemszöge :



Nem tudtam hirtelen senkivel se foglalkozni, csak egyre tudtam gondolni nekem van egy húgom.. Ráadásul a legjobb barátnőm az.
-Jól vagy ? - Bujt hozzám közel Embry.
-Van egy húgom..- Suttogtam,
-Mi ? -Kérdezte egyből Jake.
-Elena a húgom. -Motyogtam.
 -Ez lehetetlen. - Mondta Jake.
-Nem lehetetlen, ez így van. Én pedig valami MoonFairy vagyok vagy mi. -Néztem Jakere, aki el nevette magát én pedig durcásan néztem rá, ekkor Elena rontott be az ajtón és szorosan magához ölelt.
-Láttad te is ? -Kérdeztem meg, miközben eltoltam magamtól, de csak annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. Elena ekkor bólintott egyet. -Ki kell derítenünk mindent. - Mondtam, majd meg szorítottam Lena kezét.
-Haza kell mennünk. - Mondtam halkan, majd rá néztem Embryre aki elég szomorú volt. Seth pedig csak állt karba font kézzel és Lénát nézte. El gondolkoztam, hogy mit kéne tennem, hogy Embryt fel vidítsam.
-Haza kell mennünk, persze előtte meg ismerkedem Embry szüleivel. - Vigyorogtam Embryre. Aki még jobban el mosolyodott. -Rendben, nekem is meg kell beszélnem mindent Sethel -Sóhajtott egyet húgom.
-Indulhatunk?- Kérdezte Embry mire én mosolyogva bólintottam.
-Sziasztok – Köszöntem el a többiektől és elindultam Embry családjához.
-Édesanyámmal és húgommal élek- Törte meg a csendet.
-Értem. -Mosolyogtam rá. Majd egy fehér emeletes  ház elé értünk, elég egyszerű volt és szép is. hogy beléptünk a házba, „megcsapott” a sült hús mennyei illata.
-Anya, Ashley szeretném be mutatni, Emilyát. - Kiabált Embry a családjának.  Erre egy fiatal, talán Elenával egy idős lány szaladt elénk. Eléggé hasonlított Embryre. Hosszú fekete haja és mogyoró barna szeme volt.
-Szia. Ashley vagyok. -Mosolygott rám és adott két puszit az arcomra amit viszonoztam.
-Szia. Én pedig Emilya . -Vigyorogtam rá. Ekkor egy idősebb nő lépett elő, kezeit éppen egy konyha ruhába törölte.
-Szerbusz, Maria vagyok Embry és Ashley anyukája.-Mosolygott rám kedvesen, majd kezet fogtunk.
-Jó napot, az én nevem Emilya -mosolyogtam rá.
 -Nyugodtan tegezz nem vagyok én olyan öreg. -Nevetett, majd el ment a konyhába.
-Gyere meg mutatom a szobámat- Mosolygott rám Ashley mire Embry meg forgatta a szemeit.
-Rendben – Mondtam és Ashley után indultam az emeletre. A szobája nagyon szép, a fal rózsa szín volt, a bútorok meg fehérek. Embry meg állt az ajtóban és csak nézett minket. Annyira hercegnős volt a szoba, biztosra veszem, hogy Lena és Ashley nagyon jól ki fognak jönni.
-Gyere most meg mutatom az én szobámat- Szólalt meg Embry én pedig mellé léptem és megöleltem. -Rendben- Mosolyogtam és elengedtem majd indultam utána. Elég rend volt a szobába, ahhoz képest, hogy tulajdon képpen egy fiú él itt.  Fal kék volt, a bútorok meg feketék, teljesen ellentéte volt Ashley hercegnős szobájának. Embry leült az ágyra én pedig követtem őt, majd a szemeimbe nézett, arca pedig közeledni kezdett behunytam szemeimet, majd ajkaink össze értek s váltottunk egy forró csókot. Csók után szorosan Embryhez bújtam.
-Szeretlek – Suttogtam és arcomat hatalmas vállába fúrtam.
-Én is szeretlek- Súgta és elég szorosan tartott.

Lena szemszöge:

Miután Lya elment, úgy éreztem hogy beszélnem kellene Seth-tel, meg  ki kéne derítenem ezt az egészet.

-Seth jössz sétálni?-kérdeztem meg. Seth csak bólintott.

Elköszöntem a többiektől, és elindultam. Seth szorosan mellettem jött. Addig mentem amíg, nem értem vissza a táborhelyhez. Ott leültem az egyik tuskóra, és megpaskoltam a mellettem lévő helyet. Sóhajtott egyet, majd leült mellém. Egy ideig csendben voltunk, majd megtörte a csendet.

-Nézd!- kezdett bele.- Ha nem szeretnél látni, akkor én békén hagylak, tiszteletben tartom a döntésedet.-mondta, s fel akart állni
-Nem, erről van szó!-kaptam el a karját.- Én szeretnélek látni, de csak úgy mint barátként. Ezt... nekem egyenlőre fel kell dolgozni. Érted?
-Megértelek.-mosolygott.-De... lehet esélyem valamikor a jövőben?
-Talán...- motyogtam. Bár nagyon szeretnék Seth-tel lenni, úgy érzem időre van szükségem.- És azt hiszem, meg kéne keresni Lya-t. Beszélnem kell vele. Ki kell derítenünk, hogy mi folyik itt.
-Oké, irány Embry-ék.- mosolygott

Elindultunk nagyon lassan, közben meg beszélgettünk, s jókat nevettünk. Jól éreztem magamat. Most tényleg csak erre volt szükségem. Egy barátra, aki kiáll mellettem. Miközben sétáltunk egy hatalmas szürkés farkas ugrott ki elénk. Annyira megijedtem, hogy majdnem hanyatt vágódtam. Még  szerencse, hogy Seth elkapott.

-Leah, menj innen!- kiáltott rá- Ne rémisztgesd Lena-t.- majd felém fordult.- Lena ő itt a testvérem Leah Clearwater.
-Szia, Elena Butterfly.- motyogtam kicsit zavartan- Nem csak férfiak lehetnek farkasok ?
-Hát, vannak kivételek.- mosolygott.- De mi megyünk is, mert még meg kell keresnünk a testvérét, Szia leah otthon találkozunk.

Seth elvonszolt a tesójától. Nem értettem, hogy miért siet ennyire. Hisz ő csak a testvére.

-Seth beléd meg mi ütött?- kérdeztem
-Ezt meg hogy érted?- tetette az ártatlant.
-Tudod, te azt jól!- mondtam.- Miért vonszoltál el a nővéredtől?
-Csak azért, mert... hát, hogy is mondjam... a nővérem kicsit "néha" ellenszenves. És gonosz. Nem akartam, hogy veled ilyen legyen.
-Hát azt hiszem, hogy farkas alakban nem sokra ment volna. -nevettem fel. Seth is velem nevetett.
-Ez az a ház.-mondta, majd becsengetett. Egy nő nyitott ajtót.
-Szia, Seth!- köszönt, majd engem is meglátott- Ki a kis barátnőd?
-Jó napot, Elena Butterfly vagyok.-nyújtottam a kezemet
-Kérlek tegeződjünk.- mosolygott kedvesen.- Embry anyukája vagyok.
-Rendben.-mondtam.- A nővérem.. izéé... vagyis a barátnőm itt van? Emilya a neve.
-Igen itt van Embry-vel.- mondta- Menjetek fel nyugodtan!

Seth-tel amilyen gyorsan csak tudtunk felrohantunk az emeletre. Mikor felértünk megpillantottam, egy rózsaszín falú szobát, fehér bútorokkal. Pont az én ízlésem volt. Majd megpillantottam egy másik ajtót is, ami be volt zárva. Óvatosan bekopogtunk.

-Ki az?- hallatszódott Embry hangja
-Mi vagyunk azok tesó!- kiáltott Seth
-Gyertek nyugodtan.-mondta mi meg bementünk. Gyorsan közbenéztem a szobát. Ízléses volt egy fiúnak.
-Mi a helyzet?- kérdezte Emilya

2011. március 9., szerda

4.fejezet : )

Emilya szemszöge: 
Egész éjszakát átbeszélgettük, mindent megtudtunk egymásról. Még mindig a fa allat ültünk, mire meg jelent Paul és Jared. 
-Héé hát ti mit csináltok itt ? Kettesbe- Kérdezte Paul és szemöldökét húzogatni kezdte. 
 -Mi ugyan semmi rosszat -Mondtam ártatlan arcot vágva, közben rá kacsintottam Embryre, mire Paul elég érdekesen nézett majd nevetni kezdett. 
-Na jól van mi megyünk Samhez. -Szólalt meg most először Jared. 
-Rendben. -Mosolygott Embry, majd el is mentek. 
 -Át jössz hozzánk ? Bemutatom a családomat.- Mosolygott rám Embry. 
-őő.. persze, csak előtte menjünk haza   fürdeni és rendbe szedni magam. 
-elkísérlek. -mosolygott én pedig nyomta megy puszit az arcára. 
Hamar haza értünk, nem találtam otthon senkit, de nem is aggódtam mert tudtam,hogy Sethel van. 
 -Ülj le -Mutattam a kanapé felé, majd fel szaladtam a fürdőmbe és beálltam a zuhany alá majd rendbe szedtem magam. Miután felöltöztem le szaladtam a lépcsőn,mikkor Embry meglátott füttyentett egyet én pedig bele vörösödtem.
-indulhatunk?- Kérdezte és megfogta a derekam.
-persze. - mondtam és egy újabb puszit nyomtam az arcára. Ekkor hirtelen, fájdalmat éreztem mellkasomba és össze estem. Csak sötétséget láttam semmi mást, mire meg jelent egy szőke tündér és kedvesen hozzám szólt :
-Emilya, te közénk tartozol, vissza fogsz térni az élők közé és olyan egyedi erőre teszel szert, amilyen még egy MoonFairy-nak nem volt. Egy gondolattal is fájdalmat tudsz okozni másoknak. Tudom, hogy ez az elején nagyon fura, de hozzá fogsz szokni. Te leszel az egyik legerősebb és a húgod pedig a másik. Igen a húgod, akit Elenának hívnak. Elena Butterfly.
 Testvérek vagytok, egy anyától születettek, egy koron anyátok volt a legnagyobb e fajból. Használd az erőd, okosan. Ezek voltak a tündér utolsó szavai majd hirtelen magamhoz tértem. 

Embry szemszöge 

Emilyával éppen haza tartottunk, mire össze esett. Nagyon meg lepődtem és gyorsan karjaimba vettem és Sam házához siettem vele. Ahogy beléptem a házba, mindenki körém lépett és aggódó szemekkel találtam magam szembe. 
-Egyszer csak össze esett. -Mondtam ki halkan.
-Tedd le ide. -Mutatott Sam egy kanapéra, ahova le tettem kedvesem és kezét szorongattam. Nagyon aggódtam érte. 

Lena szemszöge:
Ránéztem Seth-re, és szomorú tekintetével találtam szembe magamat. Bűntudatom lett. Én se akartam távol lenni tőle. Nagyon nem akartam. De úgy éreztem, hogy ez a helyes. Ekkor éles fájdalom nyílalt a mellkasomba . Csak sötétséget láttam semmi mást, mire meg jelent egy szőke tündér és kedvesen hozzám szólt :
-Lena, te közénk tartozol, vissza fogsz térni az élők közé és olyan egyedi erőre teszel szert, amilyen még egy MoonFairy-nak nem volt. Eltudod venne másoknak az eszméletét. Tudom, hogy ez az elején nagyon fura, de hozzá fogsz szokni. Te leszel az egyik legerősebb, és a nővéred pedig a másik. Igen a nővéred, akit Emilya-nak hívnak. Emilya Wolf.
 Ezek voltak a tündér utolsó szavai majd hirtelen magamhoz tértem.
Seth a karjaiban cipelt engem és futott. Olyan kényelmes volt itt. De ideje felébredni az álomvilágból.
-Seth mit csinálsz?- kérdeztem
-Mi?- annyira váratlanul érte valami hogy kiesett az egyensúlyából és hanyatt esett. Én meg rá. "Kicsit" félreérthetően néztünk ki.-Jobban vagy már? Miért ájultál el? 

Ekkor eszembe jutott minden, amit az a "jó tündér keresztanya" mondott. Azzal az élen, hogy Lya a testvérem. És, hogy van képességem. És valami MoonFairy, vagy micsoda. 

-Lena, jól vagy?!- kérdezte kétségbeesetten Seth, miközben megfogta az arcomat.- Szólalj meg! Mondj akármit! Bármit!
-Testvér...- suttogtam
-Mi?-kérdezett vissza Seth 
-A testvérem...- suttogtam, majd a suttogást átvette a kiabálás- Lya a testvérem! 
-Micsoda?- képedt el.- De nem lehet a tesód! Honnan veszed ezt?
-Mikor elájultam, megjelent valami " jó tündér keresztanya" féleség. És azt mondta, hogy valami MoonFairy-hoz tartozom. Meg azt is, hogy Lya is. És azt is hogy a testvérem, és még azt, hogy van valami képességem. -mondtam egy szuszra. 
-Wao...- kerekedett ki-Erre a magyarázatra nem számítottam... 
-Köszi.- mondtam gúnyosan-Azonnal meg kell találnom Lya-t. 
-Nem úgy értem, bocsi.-motyogta-Szerintem vagy a táborhelynél vannak, vagy nálatok, vagy náluk, és végső esetben meg Sam-éknél.

Körbejártunk mindent, kivéve Sam-éket. Most éppen oda tartottunk.

-Nagyon remélem, hogy Emilya ott lesz.- motyogtam magam elé.
-Nyugi megtaláljuk, és utána beszélhettek a " jó tündér keresztanyátokkal".- mosolygott rám.
-De nem a keresztanyánk!- fordultam felé.-Azt se tudom, hogy ki ő mi ő, csak én ahhoz tudtam hasonlítani.Érted?
-Nagyából.-motyogta- De ez olyan különös. Nem is ez a megfelelő szó, hanem inkább félelmetes.
-Igen, az. És azt se tudom, hogy mikor fogunk legközelebb beszélni a "tündérrel".- sóhajtottam
-Értem én.- vigyorgott.- De rám számíthatsz mindenben, ugye tudod?- nézett rám komolyan. Én erre csak egy aprót bólintottam.

Tudtam, hogy bízhatok Seth-ben. És azt is tudtam, hogy akár az életét is kockáztatná értem. De nekem most nem rá van szükségem. Hanem Lya-ra. Csak mi tudjuk ezt kibogozni. Ekkor megpillantottam egy kis sárga házikót. Biztosan ez Sam-ék háza. Gyorsabbra vettem a tempót, és szó szerint berontottam az ajtón. Emilya azonnal rám nézet. Én nem tettem semmit, csak odamentem hozzá és jó szorosan megöleltem...


2011. március 8., kedd

3.fejezet : )

Sziasztok!!! Dorcy-val ma ismét fejit szállítunk! Köszönjük azt az 1 komit!!! Kaphatnánk megint komit? Akkor nagyon boldogok lennénk : ) Na nem is húzom tovább a szót, jó olvasást! Pussz Dorrcy&Becky  : D
Emilya szemszöge :


-Na szóval Embry, mi is volt ez ?-Kérdeztem rá, közben közelebb léptem hozzá.
-Nem tudom.-Felelte halkan, közben lábait kezdte bámulni.
-Embry ne hazudj nekem..kérlek.- Mondtam halkan közben szemeim könnybe lábadtak. Erre közelebb lépett és átölelt, majd nyomott egy puszit a fejemre. 
Szorosan hozzá bújtam és sírni kezdtem. 
 -Sshh- Próbált nyugtatni, de még jobban sírni kezdtem. Mikor kicsit már le nyugodtam, a szemeibe néztem és meg szólaltam. 
-Embry mi ez az egész ? Hmm? Úgy érzem első látásra beléd szerettem. Majd furcsa ember szerű lények akarnak megölni. Hirtelen a semmiből több hatalmas farkas is elő jön. Mi ez Embry mi ez ?- Kérdeztem meg, de még mindig nem engedtem el és ő sem engem. 
 -Elmondom, de remélem nem fogsz megutálni, vagy el menekülni tőlem. -Mondta halkan és még jobban magához szorított. 
-Embry ha őszinte leszel, biztosra veszem, hogy nem lesz baj. -Mondtam és nyomtam egy puszit az arcára. -Na szóval akkor kezdem- Vett egy nagy levegőt és rám nézett. Mire én bólintottam. 
-Vannak legendák, amik a törzsünk megvédéséről szólnak. A hidegek, amikkel az előbb találkoztatok, azok vámpírok és meg akartak titeket ölni. A farkasok akik pedig meg mentettek titeket, mi voltunk mert mi alak váltok vagyunk. 
 Hadarta el egy szuszra majd kíváncsian nézett rám. Először meg kell emésztenem ezt a sok infót. Embry farkas, vámpírok léteznek ..úristen! Annyira megdöbbentő, hogy az előbb még azt hittem, egy normális világ normális emberekkel, és hirtelen egy csapásra kiderül,hogy nem normális az élet és még csak az emberek sem. 
-És mi volt az mikor találkoztunk és szó szerint beléd szerettem ? - Kérdeztem rá remegő hangon, közben idegesen a hajamba túrtam. 
-Ööö... az a bevésődés volt. Minden alakváltónak meg van írva hogy ki lesz az a személy akivel az egész életét leéli. Egymásra néztünk és már ezzel is hozzám kötődtél. - Mondta majd meg fogta a kezem én pedig össze kulcsoltam kezeinket, mire mosolyogni kezdett. 
 -Embry én nem félek tőled, sőt. -Mondtam majd át öleltem.
-Köszönöm- Súgta halkan, mire mellkasába temettem arcomat. 
-De először meg kell, hogy ismerjük egymást. -Mosolyogtam rá, mire ő bólintott. Elég jó volt este is az idő így le ültünk egy fa tövébe és beszélgetni kezdtünk.


Lena szemszöge:


-Ez lehetetlen...- suttogtam.- Ilyen nincs, ilyen nem létezik!


Seth, rám emelte a hatalmas, éj fekete szemeit, de el is fordította a fejét, mert ment "harcolni". Elszaladtam a legközelebb fa közelébe, és bebújtam mögé. Lerogytam a földre, s próbáltam megemészteni azt amit láttam.
Ezt nem hiszem el! Ilyen nem létezik. Seth sem farkas, csak a szemem káprázik. És most ott harcol azzal a micsodával! Várjunk csak! Vörös szemek, hideg bőr, szuper gyorsaság... az az alak egy VÁMPÍR! Ha léteznek ilyen farkasok, vámpírok akkor  bizonyára egy csomó más ilyen lény is létezik. És mi van, ha Seth megbabonázott valami farkas bájjal, vagy mit tudom én, hogy mivel, csak azért hogy szeressek belé! Seth ezt most nagyon megbánod!


Seth szemszöge :


Felugrottam a levegőbe, és átváltoztam. Hátranéztem Lena-ra aki... nem is tudom... ijedten nézett rám. Fogta magát és berohant az egyik fa mögé. Én meg fogtam magamat, és megtámadtam azt az elvetemült, idióta, szadista vámpírt aki miatt most ilyen helyzetbe kerültem. Olyan idióta vagyok! Miért nem tudtam egyszerűen csak arrébb vonszolni?! Hülye, hülye, hülye! Annyira ideges voltam, hogy nem is figyeltem a körülöttem lévő külvilágra. A vámpír megfogta a lábamat, és úgy vágott neki egy fának.Mire felugrottam, hogy utána menjek, már eltűnt. Hát ez nagyszerű. A ruhám meg kettészakadt miután átváltoztam. Haza kéne menni.
Gyorsan hazaszaladtam, magamhoz kaptam valami ruhát, és futottam vissza. Mikor már közel jártam, akkor visszaváltoztam felvettem a ruhámat, és szaladtam Lena-hoz. Felkészültem a legrosszabbra is.
Mikor megpillantottam azonnal elöntött a szerelem és a féltés érzelme. A karjaimba akartam zárni, megóvni mindentől, hagyni hogy kisírja magát a vállamon... Seth kelj fel az álomvilágodból! Odamentem hozzá, s leguggoltam mellé.


-Lena, én...- kezdtem bele, de félbeszakított
-Hallgass!- mondta ellenmondást nem tűrő hangon- TE.. TE egy szörnyeteg vagy! Félnem, sőt egyenesen undorodnom, rettegnem kéne tőled... - a szavai olyanok voltak, mintha késeket döfködtek volna a szívembe.- De... nem tudok... valami... valami olyan erőteljesen vonz hozzád, hogy lehetetlen téged utálni. Mikor a szemedbe nézek... az, az érzés leírhatatlan!- sóhajtott, majd a szemembe nézett.- Mond... mi ez, ami így köt hozzád, hogy nem engedi, hogy mást szeressek, hogy másra nézzek, hogy más járjon a gondolataimban... mond mi ez?
-Bevésődés...- suttogtam
-Hogy mi?-kérdezte
-Bevésődés... az olyan, mint mikor megtalálod a nagy Őt... Már nem a gravitáció tart a földön, hanem Ő. Mindent megtennél érte, hogy lásd a mosolyát, halld a nevetését bármit... Elég egyetlen pillantás, és a bevésődés megtörténik... Olyan ez, mint szerelem első látásra csak, annál jóval erősebb. És ez a bevésődés csak nálunk jön elő. A farkasok akiket láttatok azok is mi voltunk. Mi vagyunk a Quileute farkasok, és nekünk az a feladatunk, hogy védelmezzük az embereket a vámpíroktól. Minden ilyen lény létezik. De mi a jók vagyunk, s nem a rosszak...  - annyira beleéltem magamat a mesélésbe.
-És akkor.. te most... belém vésődtél?- kérdezte dadogva. Én finoman bólintottam.- Akkor vésődj ki!
-Nem lehet. Ezt nem én irányítom. Valami felsőbb hatalom azt akarja, hogy te meg én egy pár legyünk.- magyaráztam higgadtan
-És mi van, ha én másba szeretek bele?-kérdezte makacsan
-Nem tudsz.-feleltem
-Ez így nem igazság.- durcáskodott.- Az egész életemet azzal az emberrel fogom tölteni, akinek még a rendes nevét sem tudom...
-Seth Clearwater.-mosolyogtam
-Lena Butterfly.- viszonozta a mosolyomat.- Viszont... szerintem jobb lenne, ha tartanánk a a távolságot...

2011. március 7., hétfő

2.fejezet : )

Sziasztok!!! Dorcy-val ma újabb fejit szállítunk!!! És képeket is raktunk fel!!! : DD Kaphatnánk pár komi? Nagyon örülnénk nekik : D  !!! Jó olvasást Dorcy&Becky. (ui.: A vége miatt nem megölni minket!)

Emilya szemszöge:


Nem tudom, mi van velem.  Hirtelen az érzelmeim átvették felettem az irányítást. Egyszerre érzek most szerelmet, féltést. Mogyoró barna szemeitől nem tudok elszakadni. Mi lehet ez ?! Talán előbb barátnőmmel is ez lehetett. Most nem igazán tudtam senki mással foglalkozni, csak és kizárólag vele. Halványan el mosolyodott erre én gyorsan el vettem róla tekintetem, segítség kérően néztem Lena-ra, aki mosolyogva megrázta a fejét és kacsintott egyet, mire még jobban zavarba jöttem. Erre Jake fel nevetett, de nem mertem fel nézni. Ekkor egy furcsa ötletöl vezérelve Jacob-ra néztem.
-Jake, versenyezzünk úszásba. - Vigyorogtam rá, mintha semmi sem történt volna.
-Nem, már túl sötét van hozzá, hogy te ússz. Mindjárt gyújtjuk a tábor tűzet is. Keress egy fa rönköt és üljetek le. - Mondta szigorúan mire én durcásan elfordultam tőle.
-Ne durcizz már. – Vigyorgott rám, majd el kapta a derekamat és meg forgatott.
-Jóóól vaan naaa nem haragszom de tegyél le! – Sikítottam nevetve.
-Jól van, akkor menjünk és gyűjtsünk fát. - Mosolygott Sam.
-Rendben -Mondta mindenki.
-De ti lányok üljetek csak le egy fa rönkre. - Mosolygott ránk Paul. Na remek. Leültünk egy elég szimpatikus fa rönkre és beszélgetni kezdtünk.
-Előbb annyira furcsa érzés fogott el. - Mondtam halkan közben Lenára, néztem.
-Igen én is átéreztem. - Mosolygott.
-Embry annyira helyes.- Mosolyodtam el
-Igen Seth is.-Mosolygott barátnőm is.
-Gyertek ide… – Halottam meg egy halk suttogást az erdő felől. Erre barátnőmmel egymásra néztünk. Kísértést éreztem, hogy a hang irányába menjek.
-Ne menj oda. -Mondta halkan Léna.
-De oda kell mennem! – Mondtam és indultam is barátnőm pedig jött utánam.  Elég mélyen beértünk az erdőbe, ahol két idősebb ember ált.
-Ki kik vagytok ti? -szólaltam meg félénken.
-A végzeted.- mondta gúnyosan az egyik, majd elkapta a nyakam és egy fának a nyomott, erre rá néztem barátnőmre, aki a földön feküdt, rajta pedig a másik férfi. Ekkor bele néztem a szemébe és ekkor esett le, hogy ők nem is emberek mert vörös a szemük. Mik is ők valójában, kérdeztem magamtól.
-Tii.. nem vagytok ...emberek. - Mondtam halkan.
-De nem ám. Szép is, jó illatú is és még okos is.
-Nagy szerencsénk van velük mi Diego ?- Kérdezte gúnyosan a másiktól közben kacsintott egyet, majd vetkőztetni kezdett. Sikítottam hatalmasat…

Lena
szemszöge :

Nagyon féltem. Én is sikítottam egyet.

-Hagyjanak minket békén...- nyöszörögtem-Segítség!!!

Az az alak aki rajtam volt, befogta a számat és letépte a felsőmet. Így csak a fürdőruha felső és a rövid naci maradt rajtam. Próbáltam kikúszni a szorításából, de egyszerűen nem ment. Így csak sérülések keletkeztek rajtam. Jobb lenne feladni. Semmi esélyünk sincs ellenük. Ők nem emberek, és az erőm is kezd elhagyni. Még elkiáltottam egy utolsó " Segítséget" utána lehunytam a szememet. Hátha nem lesz olyan szörnyű...
 Ekkor hangos farkasüvöltést hallottunk. A két idegen megállt, és egymásra néztek. Az arcukon ijedséget, félelmet és kétségbeesést véltem felfedezni. Felálltak rólunk és kicsit előrébb mentek. Emilya-val közelebb kúsztunk egymáshoz. Ekkor az erdőből előlépet 7 darab két méteres farkas jött elő.
Elöl egy Rozsdabarna színű farkas. Mellette egy szürke bundájú farkas. A másik oldalán egy homok színű farkas... De amikor belenéztem annak a szemébe akkor... megint éreztem azt az érzést mint Seth- nél... De ez lehetetlen... Beleszerettem Seth-be és egy farkasba is?! Én megőrültem az száz...
Ekkor az alfa ( vagyis gondolom az alfa) parancsot adott a támadásra. A farkasok bekerítették őket.
Emilya felrángatott a földről és futásnak eredtünk. Meg sem álltunk addig, amíg vissza nem értünk a farönkökhöz.

-Ez meg mi volt?!- kiáltotta el magát Lya
-Nem tudom, de én nagyon félek...- suttogtam magam elé
-Én is...- motyogta.- De láttad azokat a farkasokat?!
-Nem, nem láttam, szerinted?- kérdeztem idegesen.- Bocsi ne haragudj, csak tiszta ideg vagyok. És az egyik farkas úgy nézett ki mint Seth... furcsa
-Jaja, a másik meg Embry...- motyogott

Ebben a pillanatban Embry és Seth rontott ki az erdőből. Azonnal rohantak felénk.

-Úristen, jól vagytok?! Megsérültetek?! Fáztok?!- kiáltották egyszerre, majd egy-egy pokrócot terítettek ránk.
-Honnan tudjátok, hogy megsérültünk?- tette fel a kérdést Emilya- És hol a tűzifa?
-A mi?- kérdezték értetlenül
-A tűzifa! Hisz azért mentetek el!- oktattam őket- Ez most nem lényeges, mert ott van két szörnyszülött vagy mi az erdőben és hatalmas farkasokkal verekednek!
-Ööö... oké...- dadogtak
-Komolyan! Én is láttam!- jött mellém Lya
-Figyi, nem lehet hogy csak káprázott a szemetek?- kérdezte finoman Embry
-Nem, tudom hogy mit láttam!- kezdtem ideges lenni.- Na, jó én hazamegyek!
-Én még maradok egy kicsit, és kifaggatom Jake-t!- mondta elszántan barátnőm- Vagy téged- Nézett Embry-re aki nyelt egy nagyot

Én közbe elindultam. Megmondom őszintén rettegtem attól, hogy megint megtámadnak. Hirtelen egy kéz elkapta az enyémet,én meg felsikítottam.

-Hé, nyugi csak én vagyok az Seth.- még a sötétben is láttam azt az elbűvölő mosolyát.- Elkísérhetlek?
-Persze.- vágtam rá . Itt bekövetkezett a hosszú, kínos csönd.Egyikőnk se tudta, hogy mit mondjon a másiknak. Végül én szólaltam meg. - Seth, kérlek ne nézz bolondnak. Tudom hogy mit láttam. Vérvörösek voltak a szemeik, fehér-és jéghideg a bőrük, és... - soroltam de Seth közbe szólt
-Valaki van itt.- mondta halkan
-Ezt meg honnan tudod?- döbbentem le
-Érzem.- felelte egyszerűen
-Mii?!- kiáltottam
Ekkor előlépet az erdőből az a lény ami engem támadott meg.  Seth óvatosan betolt maga mögé.

-Nocsak, nocsak kit látnak szemeim?- kérdezte ördögien nevetve- Piroska és a farkas...
-Takarodj innen, és örülj hogy élve elengedlek!- morogta.

Ekkor az az alak közeledni kezdett felénk, majd már olyan gyorsan ment hogy látni se lehetett. Ekkor Seth felugrott a levegőbe,és... szétrobbant... vagy... nem tudom... nagyon megijedtem... Seth helyén már az a farkas állt akit nemrég láttam.

-Ez lehetetlen... 

2011. március 6., vasárnap

1.fejezet : )

Sziasztok!!! Meghoztuk az első fejezet!!!: ) Jó olvasást!!! Pussz Dorcy&Becky 

Emilya szemszöge :

-El sem hiszem, hogy a miénk ez a ház.- Mosolyogtam rá barátnőmre.
-Igen annyira hihetetlen. - Mosolygott ő is.
-Na megyek csinálok valamit enni, mert Jake is nem sokára itt lesz. -Mondtam, majd nyomtam egy puszit barátnőm arcára és elindultam lefele a lépcsőn.
-Rendben, addig én ki csomagolok, neked is és magamnak is. - Vigyorgott Lena.

-Köszi.- Vigyorogtam én is, majd elő vettem tíz darabtojást, na meg három fej vörös hagymát. Meg csináltam az ételt, erre Léna táncolt le a lépcsőn, majd csengetni kezdett valaki.
-Na jól van, ez biztosan Jake lesz, kinyitom az ajtót addig kérlek tálalj. - Mosolyogtam, majd elindultam az ajtó felé, közben megigazítottam a ruhámat, és kinyitottam az ajtót.
 -Wíí, Jake! – Sikítottam és Jake nyakába ugrottam.
-Szia! – Nevetett fel, majd fel emelt.
-Gyere be. – Vigyorogtam rá.
-Léna, be mutatom Jaket. -Néztem Lénára.

-Jake ő itt Léna. - Fordultam Jake felé.
 Miután megkajáltunk, Jake fel vetett egy ötletet.
-Lányok, gyertek le a partra. Most az idő is jó, hozzatok fürdő ruhát. - Vigyorgott mire mind a ketten egymásra néztünk és nevetve bólintottunk. Gyorsan felszaladtunk felvettem a kedvenc fürdő ruhám, majd felvettem rá egy rövidnadrágot és egy topot.

Leszaladtam, majd Jakre szépen rá néztem, már tudta miről lesz szó. Mosolyogva bólintott én pedig felugrottam a hátára. Egy ideig vitt, majd leugrottam a hátáról és mosolyogva futni kezdtem, útánam pedig Lena, útána pedig Jake. Kiértünk a partra, és egy csapat sráccal találtuk szembe magunkat. Rá néztem a legfiatalabbra aki barátnőmet nézte, és nem vette le róla a szemét. Lena sem volt különb.

Lena szemszöge:

Csak néztem azt a srácot. Valószínűleg Ő volt a legfiatalabb közülük. Olyan furcsa, nem is ez a megfelelő szó hanem… varázslatos, igen ez lesz az… varázslatos érzés kerített hatalmába. Megszűnt minden körülöttem/körülöttünk. Csak Ő és Én, senki más. Azt hiszem, hogy szerelmes vagyok. Ez olyan bizarr. Még csak most találkoztunk, és ráadásul még a nevét sem tudom. Ezek szerint ezt hívják „Szerelem első látásra”. Idegesen vettem le róla a szememet. Valószínűleg már rák vörös a fejem. Mikor felnéztem, barátnőm értetlen fejével találtam szembe magamat, Jacob meg úgy vigyorgott, mint a tejbe tök. Ennek meg mi baja lehet?!


- Srácok szeretném bemutatni az unoka tesómat Emilya-t, és a barátnőjét Lena-t.- mosolygott tovább.- Ők itt a legjobb barátaim egy része: Sam, Quil, Jared – sorolta.- És Seth.- Mutatott arra a fiúra, akit én hosszú percekig bámultam. – Nos, én azt javaslom, hogy menjünk fel a sziklához, egy kis sziklaugrásra. 
- Én nem ugrok le. – motyogtam
- És, én se. – lépett mellém barátnőm – Mi, majd csak nézünk titeket. 
- Oké. –felelték kórusban. 

Miközben mentünk a sziklához, Lya előre haladt Jake mellé. Én egyedül haladtam hátul, és Seth-ten ábrándoztam. Egyszer csak azt vettem észre, hogy két forró kéz megfogja a vállamat, és finoman elkezd rázni.


- Lena, Lena, Lena… - szólongatott

-Igen, jól vagyok, tessék?- kérdeztem összezavarodottan. Felnéztem az illetőre. Seth mosolygós arcával találtam szembe magamat. – Mit szeretnél?
- Csak láttam, hogy megálltál egy helybe, és gondoltam megnézem, hogy nincs-e valami bajod…- motyogta, közbe pedig beletúrt a hajába. 
- Nincs semmi bajom, köszi. – mosolyogtam- Jobb lenne, ha elindulnánk mi is, mert a többiek lehagynak. 
- Nyugi, tudom az utat. – vigyorgott, majd elindult én meg utána mentem. 
- És honnan is jöttetek?- kérdezte
- Öhm…- Én hülye annyira zavarban vagyok, hogy elfelejtettem, hogy honnan is jöttünk.
- És az „Öhm”-ön belül?- röhögött 
- Phoenix. - nyögtem ki nagy nehezen. 
- Az szép város. – mondta. – Egyszer elfutottunk odáig amikor…
- Hogy mit csináltatok?!- kiáltottam el magamat. Biztos csak rosszul hallottam. – Elfutottatok odáig?!
- Öhm… hát… izé…- dadogott, közben pedig meg is érkeztünk. – Nézd megérkeztünk!

Amint elkiáltotta magát, nekifutott a szakadéknak és leugrott. Nagyon megijedtem. Mi lesz, ha valami baja esik?! Kétségbeesetten kapkodtam a levegőt. 


- Nyugi nem lesz semmi baja a többiek már rég leugrottak .- nyugtatott Lya
- Oké, köszi. - motyogtam
- Szívesen, de… Mi volt ez az előbb?- kérdezte
- Micsoda?- értetlenkedtem
- Hát az hogy egy csomó ideig bámultátok egymást Seth-tel…- magyarázta

-Ja, hogy az!- világosodtam meg. - Fogalmam sincs. Nem tudom. Olyan… varázslatos érzés volt…
- Ezek szerint szerelmes vagy. – mosolygott- Ezt nevezem! Első pár óránkat töltjük itt, de te már is pasizol. – nevetett 
- Jó vagyok, mi?- kacagtam


A fiúk most érkeztek meg, vagyis vissza. Mindegyikük csurom víz volt. Nagy megkönnyebbülésemre Seth is ott volt. 

- Na, mi van csajok miről beszéltek?- kérdezte Jared 
- Áááá, csak lányos dolgokról- vigyorgott barátnőm 


Még kb. egy órán át beszélgettünk, mikor meghallottunk két idegen hangot…

- Jaj, Paul ne kezd már megint!- sóhajtott az egyik 
- De most nincs igazam?!- kérdezte a másik, majd megjelentek előttünk. – Csá srácok és csajok, akiket még nem ismerek.
- Én Lena vagyok, ő meg Emilya!- mutattam a barátnőmre, de úgy látszik nem velünk volt elfoglalva. 
- Én meg Paul, ő pedig Embry. – mutatott a mellette lévő srácra, aki a barátnőmet bámulta. Lya is így tett. Ezek szerint én is így nézhettem ki az előbb…


 

2011. március 5., szombat

Bevezető : )

 Sziasztok! Dorcyval úgy döntöttünk hogy nyitunk egy közös blogot : D. Reméljük tetszeni fog nektek!!! Pussz Dorcy&Becky <3 : ))

Emilya szemszöge:

-
Ébredj!- Kiáltottam rá, Lénára.
- Fent vagyok. - Mondta, majd felém fordult és még jobban felhúzta a takaróját az orráig.
- Készülj, nem sokára indulunk. - Mosolyogtam drága barátnőmre.
- Rendben . -Mondta halkan, majd meg támadta a fürdőt. Addig én elindultam lefelé a lépcsőn, be a konyhába. Elkezdtem tojás rántottát sütni mind a kettőnknek. Mire Lena leért a lépcsőn, már meg is terítettem. Ekkor a
telefonom meg csörrent, Jacob volt az unoka tesóm .
                                                 
Lena szemszöge:

Miután drágalátos barátnőm felkeltett megcéloztam a fürdőt. Amilyen gyorsan csak tudtam rendbe szedtem magamat. Borzasztóan néztem ki. Megmostam az arcomat, kifestettem magamat, felöltöztem és mentem le kajálni. Miközben battyogtam le a lépcsőn azt hallottam, hogy Emilya telefonja megcsörren.
- Szia Jake, nem sokára indulunk. - újságolta vidáman Lya.
Még beszéltek pár percig utána letette a telefont és felém fordult.
- Kicsit siess, mert már nagyon indulhatnékom van!- nézett rám
- Jó, sietek amennyire tudok. - motyogtam álmosan. Szívem szerint én még az ágyikómban szunyókálnék.
Gyorsan megreggeliztünk, kivittük a cuccainkat a kocsimhoz. (Mivel Lya motoron megy, ezért az én kocsimban lesznek a cuccaink.) Fogtam magam, és körbefutottam a házat
hogy
semmi szükséges cuccot nem hagyunk-e itthon.
- Búcsúzzunk el a háztól Lena. - szólalt meg barátnőm
- Viszlát ház, viszlát pázsit, viszlát szék, viszlát asztal, viszl...- Soroltam mosolyogva, de Emilya közbe szólt
- Ugye tudod,hogy lököt vagy?- kérdezte nevetve
- Természetesen. - válaszoltam, majd ő felpattant a motorjára és meg be a kocsimba és már száguldottunk is...

Emilya szemszöge:

El
ég hosszú útat tettünk meg, mire Forksba értünk az úton mindössze kétszer áltunk meg inni és enni. Én mentem elől a barátnőm pedig aútójával mögöttem.  A ház már elvileg be van rendezve, azt mondja Jake, hogy elintéz mindent. Ahogy elértük a La Phusi táblát vigyor ült ki az arcomra. Egyből a házhoz mentem, Léna pedig utánam. Ház  barna volt , nagyon szép volt. Kerítése pedig hófehér fa. Volt egy nagyobb garázs, szóval nagyon bejött a ház.

Lena szemszöge:
Barátnőm ment legelöl én meg utána. Nagyon szép kis ház volt. Nekem nagyon elnyerte a tetszésemet. Főleg az hogy már be van rendezve és nem nekünk kell tologatni a bútorokat. Nem vagyok valami erős, ahogy Lya sem. Az utunk először a konyhába vezetett. A konyha hatalmas volt, a benne lévő bútorok mind fenyőből voltak. És hatalmas hűtő volt. Ami nekem nagyon bejött , mert imádok enni. A következő
állomás a nappali volt
itt... hogy is mondjam... minden olyan különleges volt. Olyan, békességet sugárzó. Felmentünk az emeletre. Itt külön váltunk
Én a saját szobámat vettem célba Emilya meg az övét. A szobám valami meseszép volt. Pont olyan mint én. A falak rózsaszínek az ágyam hozzá passzolt, és volt benne egy hatalmas gardrób, meg... meg... egy csomó minden. Azt hiszem jól elleszünk itt....

Emilya szemszöge :
Be nyitomttam a szobámba, nagyon meg lepődtem. Teljesen engem tükrözött. Mivel imádom a farkasokat, egy nagy vonyító farkas volt rá festve a falra. Gyönyörű volt az összhatás. kék volt minden. nem volt nagy de nekem pont elég. Két ajtó volt egymás melett . Az egyiket ki nyitottam, fürdőszoba rejtőzött mögötte. Egyszerűen mese szép. Tovább mentem és kinyitottam a második ajtót, ami a gardrób volt. Ez sem volt túl nagy de nekem pont elég. Szembe velem pont egy nagy álló tükör volt. Körülöttem pedig minden tiszta ruha. Volt egy szekrény  amiben a sminkes cuccok voltak. Nagyon szép volt, ha meg látom Jacobot tuti, hogy meg folytom úgy a nyakába ugrok. Gyorsan ki szaladtam, ekkor már Léna is szaladt felém, síkitva öleltük meg egymást és egy helyben ugráltunk. Szerintem mind a kettőnknek teljesen az izlése ez a ház. Majd meg látjuk mit hoz még a jövő…