3.fejezet : )

Sziasztok!!! Dorcy-val ma ismét fejit szállítunk! Köszönjük azt az 1 komit!!! Kaphatnánk megint komit? Akkor nagyon boldogok lennénk : ) Na nem is húzom tovább a szót, jó olvasást! Pussz Dorrcy&Becky  : D
Emilya szemszöge :

-Na szóval Embry, mi is volt ez ?-Kérdeztem rá, közben közelebb léptem hozzá.

-Nem tudom.-Felelte halkan, közben lábait kezdte bámulni.

-Embry ne hazudj nekem..kérlek.- Mondtam halkan közben szemeim könnybe lábadtak. Erre közelebb lépett és átölelt, majd nyomott egy puszit a fejemre. 

Szorosan hozzá bújtam és sírni kezdtem. 

 -Sshh- Próbált nyugtatni, de még jobban sírni kezdtem. Mikor kicsit már le nyugodtam, a szemeibe néztem és meg szólaltam. 

-Embry mi ez az egész ? Hmm? Úgy érzem első látásra beléd szerettem. Majd furcsa ember szerű lények akarnak megölni. Hirtelen a semmiből több hatalmas farkas is elő jön. Mi ez Embry mi ez ?- Kérdeztem meg, de még mindig nem engedtem el és ő sem engem. 

 -Elmondom, de remélem nem fogsz megutálni, vagy el menekülni tőlem. -Mondta halkan és még jobban magához szorított. 

-Embry ha őszinte leszel, biztosra veszem, hogy nem lesz baj. -Mondtam és nyomtam egy puszit az arcára. -Na szóval akkor kezdem- Vett egy nagy levegőt és rám nézett. Mire én bólintottam. 

-Vannak legendák, amik a törzsünk megvédéséről szólnak. A hidegek, amikkel az előbb találkoztatok, azok vámpírok és meg akartak titeket ölni. A farkasok akik pedig meg mentettek titeket, mi voltunk mert mi alak váltok vagyunk. 

 Hadarta el egy szuszra majd kíváncsian nézett rám. Először meg kell emésztenem ezt a sok infót. Embry farkas, vámpírok léteznek ..úristen! Annyira megdöbbentő, hogy az előbb még azt hittem, egy normális világ normális emberekkel, és hirtelen egy csapásra kiderül,hogy nem normális az élet és még csak az emberek sem. 

-És mi volt az mikor találkoztunk és szó szerint beléd szerettem ? - Kérdeztem rá remegő hangon, közben idegesen a hajamba túrtam. 

-Ööö... az a bevésődés volt. Minden alakváltónak meg van írva hogy ki lesz az a személy akivel az egész életét leéli. Egymásra néztünk és már ezzel is hozzám kötődtél. - Mondta majd meg fogta a kezem én pedig össze kulcsoltam kezeinket, mire mosolyogni kezdett. 

 -Embry én nem félek tőled, sőt. -Mondtam majd át öleltem.

-Köszönöm- Súgta halkan, mire mellkasába temettem arcomat. 

-De először meg kell, hogy ismerjük egymást. -Mosolyogtam rá, mire ő bólintott. Elég jó volt este is az idő így le ültünk egy fa tövébe és beszélgetni kezdtünk.


Lena szemszöge:


-Ez lehetetlen...- suttogtam.- Ilyen nincs, ilyen nem létezik!


Seth, rám emelte a hatalmas, éj fekete szemeit, de el is fordította a fejét, mert ment "harcolni". Elszaladtam a legközelebb fa közelébe, és bebújtam mögé. Lerogytam a földre, s próbáltam megemészteni azt amit láttam.
Ezt nem hiszem el! Ilyen nem létezik. Seth sem farkas, csak a szemem káprázik. És most ott harcol azzal a micsodával! Várjunk csak! Vörös szemek, hideg bőr, szuper gyorsaság... az az alak egy VÁMPÍR! Ha léteznek ilyen farkasok, vámpírok akkor  bizonyára egy csomó más ilyen lény is létezik. És mi van, ha Seth megbabonázott valami farkas bájjal, vagy mit tudom én, hogy mivel, csak azért hogy szeressek belé! Seth ezt most nagyon megbánod!


Seth szemszöge :


Felugrottam a levegőbe, és átváltoztam. Hátranéztem Lena-ra aki... nem is tudom... ijedten nézett rám. Fogta magát és berohant az egyik fa mögé. Én meg fogtam magamat, és megtámadtam azt az elvetemült, idióta, szadista vámpírt aki miatt most ilyen helyzetbe kerültem. Olyan idióta vagyok! Miért nem tudtam egyszerűen csak arrébb vonszolni?! Hülye, hülye, hülye! Annyira ideges voltam, hogy nem is figyeltem a körülöttem lévő külvilágra. A vámpír megfogta a lábamat, és úgy vágott neki egy fának.Mire felugrottam, hogy utána menjek, már eltűnt. Hát ez nagyszerű. A ruhám meg kettészakadt miután átváltoztam. Haza kéne menni.
Gyorsan hazaszaladtam, magamhoz kaptam valami ruhát, és futottam vissza. Mikor már közel jártam, akkor visszaváltoztam felvettem a ruhámat, és szaladtam Lena-hoz. Felkészültem a legrosszabbra is.
Mikor megpillantottam azonnal elöntött a szerelem és a féltés érzelme. A karjaimba akartam zárni, megóvni mindentől, hagyni hogy kisírja magát a vállamon... Seth kelj fel az álomvilágodból! Odamentem hozzá, s leguggoltam mellé.

-Lena, én...- kezdtem bele, de félbeszakított
-Hallgass!- mondta ellenmondást nem tűrő hangon- TE.. TE egy szörnyeteg vagy! Félnem, sőt egyenesen undorodnom, rettegnem kéne tőled... - a szavai olyanok voltak, mintha késeket döfködtek volna a szívembe.- De... nem tudok... valami... valami olyan erőteljesen vonz hozzád, hogy lehetetlen téged utálni. Mikor a szemedbe nézek... az, az érzés leírhatatlan!- sóhajtott, majd a szemembe nézett.- Mond... mi ez, ami így köt hozzád, hogy nem engedi, hogy mást szeressek, hogy másra nézzek, hogy más járjon a gondolataimban... mond mi ez?
-Bevésődés...- suttogtam
-Hogy mi?-kérdezte
-Bevésődés... az olyan, mint mikor megtalálod a nagy Őt... Már nem a gravitáció tart a földön, hanem Ő. Mindent megtennél érte, hogy lásd a mosolyát, halld a nevetését bármit... Elég egyetlen pillantás, és a bevésődés megtörténik... Olyan ez, mint szerelem első látásra csak, annál jóval erősebb. És ez a bevésődés csak nálunk jön elő. A farkasok akiket láttatok azok is mi voltunk. Mi vagyunk a Quileute farkasok, és nekünk az a feladatunk, hogy védelmezzük az embereket a vámpíroktól. Minden ilyen lény létezik. De mi a jók vagyunk, s nem a rosszak...  - annyira beleéltem magamat a mesélésbe.
-És akkor.. te most... belém vésődtél?- kérdezte dadogva. Én finoman bólintottam.- Akkor vésődj ki!

-Nem lehet. Ezt nem én irányítom. Valami felsőbb hatalom azt akarja, hogy te meg én egy pár legyünk.- magyaráztam higgadtan
-És mi van, ha én másba szeretek bele?-kérdezte makacsan
-Nem tudsz.-feleltem

-Ez így nem igazság.- durcáskodott.- Az egész életemet azzal az emberrel fogom tölteni, akinek még a rendes nevét sem tudom...
-Seth Clearwater.-mosolyogtam
-Lena Butterfly.- viszonozta a mosolyomat.- Viszont... szerintem jobb lenne, ha tartanánk a a távolságot...