2.fejezet : )

Sziasztok!!! Dorcy-val ma újabb fejit szállítunk!!! És képeket is raktunk fel!!! : DD Kaphatnánk pár komi? Nagyon örülnénk nekik : D  !!! Jó olvasást Dorcy&Becky. (ui.: A vége miatt nem megölni minket!)

Emilya szemszöge:

Nem tudom, mi van velem.  Hirtelen az érzelmeim átvették felettem az irányítást. Egyszerre érzek most szerelmet, féltést. Mogyoró barna szemeitől nem tudok elszakadni. Mi lehet ez ?! Talán előbb barátnőmmel is ez lehetett. Most nem igazán tudtam senki mással foglalkozni, csak és kizárólag vele. Halványan el mosolyodott erre én gyorsan el vettem róla tekintetem, segítség kérően néztem Lena-ra, aki mosolyogva megrázta a fejét és kacsintott egyet, mire még jobban zavarba jöttem. Erre Jake fel nevetett, de nem mertem fel nézni. Ekkor egy furcsa ötletöl vezérelve Jacob-ra néztem.
-Jake, versenyezzünk úszásba. - Vigyorogtam rá, mintha semmi sem történt volna.

-Nem, már túl sötét van hozzá, hogy te ússz. Mindjárt gyújtjuk a tábor tűzet is. Keress egy fa rönköt és üljetek le. - Mondta szigorúan mire én durcásan elfordultam tőle.

-Ne durcizz már. – Vigyorgott rám, majd el kapta a derekamat és meg forgatott.

-Jóóól vaan naaa nem haragszom de tegyél le! – Sikítottam nevetve.

-Jól van, akkor menjünk és gyűjtsünk fát. - Mosolygott Sam.

-Rendben -Mondta mindenki.

-De ti lányok üljetek csak le egy fa rönkre. - Mosolygott ránk Paul. Na remek. Leültünk egy elég szimpatikus fa rönkre és beszélgetni kezdtünk.

-Előbb annyira furcsa érzés fogott el. - Mondtam halkan közben Lenára, néztem.

-Igen én is átéreztem. - Mosolygott.

-Embry annyira helyes.- Mosolyodtam el

-Igen Seth is.-Mosolygott barátnőm is.

-Gyertek ide… – Halottam meg egy halk suttogást az erdő felől. Erre barátnőmmel egymásra néztünk. Kísértést éreztem, hogy a hang irányába menjek.

-Ne menj oda. -Mondta halkan Léna.

-De oda kell mennem! – Mondtam és indultam is barátnőm pedig jött utánam.  Elég mélyen beértünk az erdőbe, ahol két idősebb ember ált.

-Ki kik vagytok ti? -szólaltam meg félénken.

-A végzeted.- mondta gúnyosan az egyik, majd elkapta a nyakam és egy fának a nyomott, erre rá néztem barátnőmre, aki a földön feküdt, rajta pedig a másik férfi. Ekkor bele néztem a szemébe és ekkor esett le, hogy ők nem is emberek mert vörös a szemük. Mik is ők valójában, kérdeztem magamtól.

-Tii.. nem vagytok ...emberek. - Mondtam halkan.

-De nem ám. Szép is, jó illatú is és még okos is.

-Nagy szerencsénk van velük mi Diego ?- Kérdezte gúnyosan a másiktól közben kacsintott egyet, majd vetkőztetni kezdett. Sikítottam hatalmasat…

Lena szemszöge :

Nagyon féltem. Én is sikítottam egyet.

-Hagyjanak minket békén...- nyöszörögtem-Segítség!!!

Az az alak aki rajtam volt, befogta a számat és letépte a felsőmet. Így csak a fürdőruha felső és a rövid naci maradt rajtam. Próbáltam kikúszni a szorításából, de egyszerűen nem ment. Így csak sérülések keletkeztek rajtam. Jobb lenne feladni. Semmi esélyünk sincs ellenük. Ők nem emberek, és az erőm is kezd elhagyni. Még elkiáltottam egy utolsó " Segítséget" utána lehunytam a szememet. Hátha nem lesz olyan szörnyű... Ekkor hangos farkasüvöltést hallottunk. A két idegen megállt, és egymásra néztek. Az arcukon ijedséget, félelmet és kétségbeesést véltem felfedezni. Felálltak rólunk és kicsit előrébb mentek. Emilya-val közelebb kúsztunk egymáshoz. Ekkor az erdőből előlépet 7 darab két méteres farkas jött elő.
Elöl egy Rozsdabarna színű farkas. Mellette egy szürke bundájú farkas. A másik oldalán egy homok színű farkas... De amikor belenéztem annak a szemébe akkor... megint éreztem azt az érzést mint Seth- nél... De ez lehetetlen... Beleszerettem Seth-be és egy farkasba is?! Én megőrültem az száz...
Ekkor az alfa ( vagyis gondolom az alfa) parancsot adott a támadásra. A farkasok bekerítették őket.
Emilya felrángatott a földről és futásnak eredtünk. Meg sem álltunk addig, amíg vissza nem értünk a farönkökhöz.

-Ez meg mi volt?!- kiáltotta el magát Lya
-Nem tudom, de én nagyon félek...- suttogtam magam elé
-Én is...- motyogta.- De láttad azokat a farkasokat?!
-Nem, nem láttam, szerinted?- kérdeztem idegesen.- Bocsi ne haragudj, csak tiszta ideg vagyok. És az egyik farkas úgy nézett ki mint Seth... furcsa
-Jaja, a másik meg Embry...- motyogott

Ebben a pillanatban Embry és Seth rontott ki az erdőből. Azonnal rohantak felénk.

-Úristen, jól vagytok?! Megsérültetek?! Fáztok?!- kiáltották egyszerre, majd egy-egy pokrócot terítettek ránk.
-Honnan tudjátok, hogy megsérültünk?- tette fel a kérdést Emilya- És hol a tűzifa?
-A mi?- kérdezték értetlenül
-A tűzifa! Hisz azért mentetek el!- oktattam őket- Ez most nem lényeges, mert ott van két szörnyszülött vagy mi az erdőben és hatalmas farkasokkal verekednek!
-Ööö... oké...- dadogtak
-Komolyan! Én is láttam!- jött mellém Lya
-Figyi, nem lehet hogy csak káprázott a szemetek?- kérdezte finoman Embry
-Nem, tudom hogy mit láttam!- kezdtem ideges lenni.- Na, jó én hazamegyek!
-Én még maradok egy kicsit, és kifaggatom Jake-t!- mondta elszántan barátnőm- Vagy téged- Nézett Embry-re aki nyelt egy nagyot

Én közbe elindultam. Megmondom őszintén rettegtem attól, hogy megint megtámadnak. Hirtelen egy kéz elkapta az enyémet,én meg felsikítottam.

-Hé, nyugi csak én vagyok az Seth.- még a sötétben is láttam azt az elbűvölő mosolyát.- Elkísérhetlek?
-Persze.- vágtam rá . Itt bekövetkezett a hosszú, kínos csönd.Egyikőnk se tudta, hogy mit mondjon a másiknak. Végül én szólaltam meg. - Seth, kérlek ne nézz bolondnak. Tudom hogy mit láttam. Vérvörösek voltak a szemeik, fehér-és jéghideg a bőrük, és... - soroltam de Seth közbe szólt
-Valaki van itt.- mondta halkan
-Ezt meg honnan tudod?- döbbentem le
-Érzem.- felelte egyszerűen
-Mii?!- kiáltottam

Ekkor előlépet az erdőből az a lény ami engem támadott meg.  Seth óvatosan betolt maga mögé.

-Nocsak, nocsak kit látnak szemeim?- kérdezte ördögien nevetve- Piroska és a farkas...
-Takarodj innen, és örülj hogy élve elengedlek!- morogta.

Ekkor az az alak közeledni kezdett felénk, majd már olyan gyorsan ment hogy látni se lehetett. Ekkor Seth felugrott a levegőbe,és... szétrobbant... vagy... nem tudom... nagyon megijedtem... Seth helyén már az a farkas állt akit nemrég láttam.

-Ez lehetetlen...